Kapusi Gertrúd
1985. október 3-án születtem, jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem gazdálkodási-közgazdász szakán vagyok III. éves hallgató. A tánc szeretetét édesapámtól örököltem,aki 1963-ban megnyerte az első Magyar Társastánc Versenyt, majd évekig oktatott a Budai Táncklubban. Így nem csoda, hogy az én életemet is végigkísérte a tánc, kezdve onnan, hogy ovisként apukámmal hajnalig roptam minden zenés rendezvényen, egészen odáig, hogy most már én segítek az embereknek rátalálni arra, miként leljék örömüket a táncban, főként a kubai salsában.
4 évesen kezdtem művészi tornázni a Budai Táncklubban, ahol a legjobb tanároktól (Berczik Sári néni, Szollás Erzsébet) tanulhattam a mozdulatművészet alapjait és a ritmikus gimnasztikát. Az itt eltöltött 12 év alatt a művészi torna megtanított a nőies mozgásra és arra, hogyan tudom mozdulataim koordinálásával a legkülönbözőbb érzéseket kifejezni. Csoportunk felbomlása után a társastáncban és a flamencoban is kipróbáltam magam, de egyiket sem éreztem igazán magaménak.
2005. január 18-án mentem el életem első salsa órájára a Salsa Caliente tánciskolába, ahol tanáraim Ács Bea, Menyhért Attila és Ladányi Zoli voltak. A táncórák után a föld felett lebegve mentem hazafelé. Egyből beleszerettem a zenébe és a kubai salsába. Egyetemista lévén megengedhettem azt, hogy minden estémet salsa bulikban töltsem és itt jöttem rá, hogy mit szeretek a legjobban ebben a táncban:
nincs két ugyanolyan tánc, még ha ugyanaz a zene szól és ugyanaz a partner is. Szeptemberben már a Salsa Caliente fellépő csapatának tagja voltam, a tánciskola életében pedig először mint asszisztens, majd mint oktató vettem részt.
A salsának köszönhetően olyan táncokkal ismerkedhettem meg, mint: son cubano, merengue, bachata, reggaeton, rueda de casino és guaguanco.
Szeretném, ha tanítványaink is átéreznék egy-egy tánc után azt a „lebegést”, amit én éreztem, ha át tudnák érezni azt a felszabadultságot, amit a salsa ad.
Kívánom mindenkinek, hogy találja meg azt a táncot, amiben igazán önmaga lehet és ami bármikor ki tudja zökkenteni a hétköznapokból!
Menyhért Attila
1988 óta táncolok. Klasszikus balettel kezdtem, később kipróbáltam magam a jazz-balettben, a versenytáncban, valamint modern táncokban is. Tulajdonképpen az egész életem a tánc körül forgott. Egy komoly lábsérülés miatt abba kellett hagynom az aktív táncot, és ez a váratlan eset vezetett el a salsa-hoz.
Annak idején egyetlen egy állandó latin klub volt Budapesten, ahol rövid időn belül törzsvendég lettem. Abban az időben mindenféle nemzetiség megfordult ott, és ami különleges hatást gyakorolt rám a latin zene mellett az, hogy ezek az emberek ismeretlenül is milyen önfeledten tudtak együtt szórakozni.
Salsázni autodidakta módon tanultam, táncos múltamnak köszönhetően nagyon könnyen elsajátítottam ezt a táncot kubaiak és más latinok társaságában.
Ez új kapukat nyitott meg az életemben. Következő éveim azzal teltek, hogy igyekeztem minél több irodalmi, táncos és zenei anyagot begyűjteni a szóban forgó kultúráról. Ekkor jöttem rá arra, hogy a salsa csak a teteje az afro-kubai, latin kultúrának. Megismertem olyan táncokat, mint a Son, a Guaguanco, a Samba stb. Emellett megtanultam Rueda de Casino-t táncolni. Egyik napról a másikra kaptam felkéréseket bemutatókra, oktatásra. 2000-től az egyik budapesti salsa-iskolában oktattam egészen 2004-ig, mikor megnyitottam saját iskolámat.
A salsa nekem azt adja az egyéb táncokkal szemben, hogy ebben a műfajban valóban nem kell szerepet játszani, nem kell mást mutatni, mint ami vagyok - egyszerűen csak elengedem magam, és azt táncolom a zene hangulatára, ami jön belőlem.
Iskolánkkal az a célunk, hogy tanítványaink egy nagyon barátságos és közvetlen közegben megismerkedhessenek ezzel a szerteágazó kultúrával. Kollegáimmal nem tekintünk magunkra tanárként és rájuk nem diákként, sokkal inkább egy nagy baráti társaság ez, hiszen ez a tánc - mint azt már korábban említettem - összehozza az embereket. Jól érezni magunkat együtt - ez a cél, és ehhez nekünk a salsa a kulcs!
